1	09-Jun-06	München		GER:CRC		18:00
18	15-Jun-06	Hamburg		ECU:CRC		15:00
34	20-Jun-06	Hanover		CRC:POL		16:00

23 fős játékoskeretük:

Kapusok:

	1 MESEN Alvaro Született: 1972. December 24.		18 PORRAS Jose Született: 1970.November 8.
	23 ALFARO Wardy Született: 1977. December 31.

Hátvédek:

	2 DRUMMOND Jervis Született: 1976. Szeptember 8.		3 MARIN Luis Született: 1974. Augusztus 10.
	4 UMANA Michael Született: 1982. Július 16.		5 MARTINEZ Gilberto Született: 1979. Október 31.
	12 GONZALEZ Leonardo Született: 1980. November 21.		15 WALLACE Harold Született: 1975. Szeptember 7.
	17 BADILLA Gabriel Született: 1984. Június 30.		22 RODRIGUEZ Michael Született:  1981. December 30.

Középpályások:

	6 FONSECA Danny Született: 1979. November 7.		7 BOLANOS Christian Született: 1984. Május 17.
	8 SOLIS Mauricio Született: 1972. December 12.		10 CENTENO Walter Született:  1974. Október 6.
	14 AZOFEIFA Randall Született: 1984. December 30.		16 HERNANDEZ Carlos Született: 1982. Április 9.
	20 SEQUEIRA Douglas Született: 1977. Augusztus 23.

Csatárok:

	9 WANCHOPE Paulo Született: 1976. Július 31.		11 GOMEZ Ronald Született: 1975. Január 23.
	13 BERNARD Kurt Született: 1977. December 8.		19 SABORIO Alvaro Született: 1982. Március 21.
	21 NUNEZ Victor Született: 1980. Április 15.

Szövetségi kapitány: Steve Sampson (2 mérkőzés), Jorge Luis Pinto (6 mérkőzés), Erick Lonis (2 mérkőzés), Jorge Luis Pinto (1 mérkőzés), Alexandre Guimaraes (7 mérkőzés)

A csapat története:

A karibi szigetország először az 1954-es világbajnokságra nevezett, de ezt sportvezetői határidő után tették, így a válogatott a selejtezőn sem indulhatott el. Négy évvel később csak egy összecsapásra voltak a tornától, de a Mexikó elleni párviadalban 3-1-es összesítéssel elbuktak, és ezután majd 30 évig nem kerültek ilyen közel a kijutáshoz. Az 1986-os világbajnokság előtt aztán megint jól szerepeltek a selejtezőn (igaz, ehhez kellett az is, hogy a térség legjobbja, Mexikó rendezőként nem vett részt a kvalifikációs sorozatban), és utolsó csoportmérkőzésük megnyerésével kijuthattak volna a vébére - azonban Hondurastól 3-1-es vereséget szenvedtek.

Az 1990-es torna előtt Mexikóval megint nem kellett versengeniük, mert az El Trit kizárták, így a Costa Rica-iak végre sikerrel vették a kvalifikációs sorozatot. Első vb-szereplésükön ezzel együtt fekete lónak számítottak, és még úgy is sima kiesőnek jósolták őket, hogy kevéssel a torna előtt a szerb Bora Milutinovics került a válogatott kispadjára. A világvándor szakember vezérletével aztán Costa Rica az olaszországi világbajnokság egyik legnagyobb szenzációját okozta azzal, hogy továbbjutott csoportjából, pedig ellenfelei között két európai válogatott is volt. Rögtön első meccsükön 1-0-ra megverték Skóciát, és ezután csak 1-0-ra kaptak ki a favoritnak tartott braziloktól, de az utolsó, Svédország elleni mérkőzésük előtt így sem adtak nekik sok esélyt. A karibiak azonban a fantasztikusan védő kapusuk, Luis Gabelo Conejo, illetve szélvészgyors csatáruk, Hernán Medford vezérletével 2-1-re legyőzték a háromkoronásokat, és ezzel bejutottak a legjobb 16 közé.

1990. június 20.
Costa Rica - Svédország 2-1 (0-1)
Genova, Luigi Ferraris-stadion, 30233 néző
vezette: Petrovics (jugoszláv)
Costa Rica: Conejo - Flores, González, Montero, Chávez, Chavarría (Guimaraes, 76.), Ramírez, Gómez (Medford, 60.), Cayasso, Marchena, C. Jara. Szövetségi kapitány: Milutinovics.
Svédország: Ravelli - R. Nilsson, Larsson, Hysen, Schwarz, Strömberg (Enqvist, 83.), Ingesson, J. Nilsson, Pettersson, Brolin (Gren, 34.), Ekström. Szövetségi kapitány: Nordin.
gól: Flores (75.), Medford (88.), illetve Ekström (32.)

A nyolcaddöntőben a Cseh és Szlovák SZK ellen egy órán keresztül tartották magukat, sokáig 1-1 volt az állás, de az európaiak végül 4-1-re nyertek - ám Costa Rica így is alaposan felhívta magára a figyelmet. A következő két vébé előtt nem is sikerült megfelelniük a megnőtt elvárásoknak, hiszen nem sikerült a kvalifikáció, a 2002-es világbajnokságon azonban ismét részt vehetett a válogatott, és megint tisztességgel helyállt. Akkor Kínával, Törökországgal és megint Brazíliával kerültek egy csoportba, és a selecao elleni találkozó volt a legemlékezetesebb, a Costa Rica-iak ugyanis nem álltak be védekezni, hanem legalább olyan vehemenciával támadtak, mint a brazilok, aminek eredménye egy rendkívül látványos találkozó lett. A gárda végül csak rosszabb gólaránya miatt maradt le a továbbjutásról, és a brazilok mellett a törökök mentek tovább, akik később bronzérmesek lettek a tornán.

2002. június 13.
Costa Rica - Brazília 2-5 (1-3)
Szuvon, World Cup Stadium, 38524 néző
vezette: Gandur (egyiptomi)
Costa Rica: Lonnis - Marín, M. Wright, G. Martínez (W. Parks, 74.), W. López, Solís (Fonseca, 65.), Wanchope, Centeno, R. Gómez, Wallace (Bryce, 46.), Castro. Szövetségi kapitány: Guimaraes.
Brazília: Marcos - Cafú, Lúcio, Edmílson, Anderson Polga, Júnior, Gilberto Silva, Rivaldo (Kaká, 72.), Juninho Paulista (Ricardinho,61.), Ronaldo, Edílson (Kléberson, 57.). Szövetségi kapitány: Scolari.
gól: Wanchope (39.), R. Gómez (56.), illetve Ronaldo (10., 13.), Edmílson (38.), Rivaldo (62.), Júnior (64.)

Legendák:

Igazi futballista családból származik, hiszen édesapja is az élvonalban szerepelt Costa Ricában, testvérei közül pedig Carlos és Jorge is felhúzhatta már a Costa Rica-i válogatott mezét. Paulo hazájában a CS Heredianóban kergette a labdát, és ezzel a csapattal már 18 esztendősen bajnoki címet nyert 1994-ben. Ráadásul a kosárlabda is igen jól ment neki (nem csoda, hiszen majd két méter magas), és annak idején az egyik amerikai egyetem sportösztöndíjjal csábította. Paulo azonban inkább a labdarúgás mellett döntött, és jól tette: 1996 elején az angol Derby County Costa Ricában edzőtáborozott, és szakvezetői ott figyeltek fel a fiatal tehetségre. Szerződést ajánlottak neki, és a bajnokság végén a közép-amerikai be is mutatkozhatott az angol élvonalban. Nem akárhol: első bevetésére a Manchester United otthonában, az Old Traffordon került sor, ez azonban egyáltalán nem zavarta Wanchope-ot. A teljesen ismeretlen csatár az egész védelmet kicselezve szenzációs gólt szerzett, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Kosok 3-2-re nyertek a Vörös Ördögök ellen. A következő idényben természetesen már kezdő volt a Derbyban, és ezt 13 bajnoki találattal hálálta meg. Egy évvel később valamivel kevesebb gólt szerzett, "mindössze" kilencszer volt eredményes, és 1999 nyarán a londoni West Ham Unitedbe szerződött. Noha ott is sok gólt rúgott (egészen pontosan 12-t), a szurkolók kegyeibe mégsem férkőzött be, mert legalább kétszer annyi hatalmas lehetőséget elpuskázott. Így aztán ismét klubot váltott, és az élvonalban frissen feljutott Manchester City csatára lett. Eleinte Manchesterben is jól ment neki a játék (első hazai mérkőzésen rögtön mesterhármast vágott), de azt nehezen fogadta el, amikor kispadra ültették. Végül egészen 2004 nyaráig maradt a kék-fehéreknél, időközben egy súlyos térdsérülésen is átesett, de a 2002-es világbajnokságon azért szerepelt. A 2004-2005-ös pontvadászatot a spanyol Málagában töltötte, majd a katari Al-Garaffába igazolt, ahonnan nemrégen visszatért hazájába, a Heredianóba.

Gilberto Martínez

Nagy munkabírású futballista, aki a jelenlegi szövetségi kapitány, Alexandre Guimaraes felfedezettje, az ő első mérkőzésén, a Guatemala elleni pótselejtezőn volt először kezdő a nemzeti tizenegyben még 2001-ben. Pályafutását Deportivo Saprissában kezdte, itt lett télvonalbeli játékos. 1999-ben az ifjúsági válogatottal ott volt a korosztályos világbajnokságon. A 2002-es World Cupon a Costa Rica-iak nagy felfedezettje volt, teljesítményének köszönhetően leigazolta őt az olasz élvonalban szereplő Brescia, és Martínez a Serie A-ban sem teljesített rosszul, hiszen két éven keresztül alapember volt egyesületében. Némi meglepetésre a kiesést követően is maradt a klubnál, így jelenleg most a másodosztályban futballozik. A gárda első számú balhátvédje, a bresciai közönség kedvence, beceneve: Tuma.

Carlos Hernández

A Ticos középpályása, 1982. április 9-én született, és első klubja az Universidad de Costa Rica volt, amely hazája másodosztályában szerepel. Innen is meghívták azonban a korosztályos válogatottba, amellyel szerepelt a 2001-es U20-as világbajnokságon. A tornán egy gólt szerzett, és az együttes némi meglepetésre továbbjutott csoportjából. Hernández ezt követően igazolt az ország egyik legpatinásabb klubjához, az Alajuelenséhez, amelynek színeiben 2002 augusztusában mutatkozott be. Az első idény még a beilleszkedéssel telt, de így is bajnoki címet szerzett, a következő szezontól kezdve pedig már alapembernek számított. 2004 őszén ott volt az athéni olimpián, majd a bajnokság második felében remekelt: a 2005-ös clausurában az alapszakaszban nyolcszor talált be, az elődöntőben két, a fináléban pedig egy gólt szerzett, aranyéremhez segítve a csapatot. Be is került a válogatottba, és a vb-selejtezők során két gólt szerzett.

Itt járnak most:

A Ticos 1-0-ra verte az Észak-Amerikában turnézó Koreai Köztársaságot február 11-én, márciusban Teheránba utazik majd, hogy az irániakkal is összemérje erejét, május 31-én pedig a csehek vendége lesz Jablonecben.

Mint látható, a Costa Rica-i együttes csupa olyan ellenféllel mérkőzik majd, amely szintén ott lesz a világbajnokságon, vagyis Alexandre Guimaraes igyekszik komolyan felmérni együttese erejét.

A gárda legfőbb erőssége a veterán csatár Ronald Gómez szerint a csapategység, és a támadó úgy gondolja, hogy az együttes akár meglepetést is okozhat majd a tornán. A Ticos főhadiszállása a torna ideje alatt egyébként Heidelbergben lesz.