A lengyel válogatott az 1934-es világbajnokság előtt még elbukott a selejtezőn (jobban mondva visszalépett a csehszlovákok elleni párviadal visszavágója előtt), négy évvel később azonban kvalifikálta magát a mondiálra, és az 1938-as viadalon rögtön a vébék történetének egyik legfantasztikusabb mérkőzését produkálta.

A legjobb nyolc közé kerülésért a lengyelek Brazíliával kerültek össze, és az első félidőt követően a dél-amerikaiak 3-1-re vezettek, azonban a szünet után jött Ernest Wilimowski, és mesterhármasával kiegyenlített. A rendes játékidő után tehát 4-4 volt az eredmény, így hosszabbításra került sor, ahol a brazilok újabb két gólt értek el, így Willimowski negyedik találata csak a szépítésre volt elegendő - ezzel a lengyel csatár lett a vébék történetének első labdarúgója, aki mesternégyest ért el.

1938. június 5.
Brazília - Lengyelország 6-5 (3-1, 4-4, 6-4)
Strasbourg, La Meinau stadion, 15 000 néző
v.: Eklind (svéd)
Brazília: Batatais - Domingos, Machado, Zezé, Martim, Affonsinho, Lopes, Romeu, Leónidas, Perácio, Hércules
Szövetségi kapitány: Pimenta
Lengyelország: Madejski - Szczepaniak, Galecki, Góra, Nyc, Dytko, Piec, Piatek, Scherfke, Wilimowski, Wodarz
Szövetségi kapitány: Kaluza
gól: Leónidas (18., 93., 104.), Romeu (25.), Perácio (44., 71.), illetve Scherfke (23.), Wilimowski (53., 59., 89., 118.).

A lengyel gárda ezt követően nem tartozott Európa élmezőnyébe, és egészen az 1970-es évek közepéig rendre elbukott a világbajnoki selejtezőkön, az 1974-es világbajnokságra azonban egy egészen kivételes generáció nőtt fel. A Kazimierz Deyna, Grzegorz Lato, Andrzej Szarmach, Wladyslaw Zmuda vagy éppen Jan Tomaszewski nevével fémjelzett együttes gond nélkül kvalifikálta magát az NSZK-ban megrendezett viadalra, és ott is kiválóan szerepelt. A csoportkört százszázalékosan vette, pedig egy kvartettbe került Argentínával és Olaszországgal is, majd a második fázisban is két győzelemmel kezdett, Svédország és Jugoszlávia sem tudta megállítani Latóékat.

Az NSZK elleni találkozón így tehát a döntőbe jutás volt a tét, és a frankfurti meccset fél órával később kellett kezdeni a hatalmas esőzés miatt. A talaj később sem nagyon volt alkalmas folyamatos játékra, és a sárdagasztásban a nyugatnémetek bizonyultak jobbnak, 1-0-s győzelmük azt jelentette, hogy a lengyelek a harmadik helyért játszhattak, mégpedig Brazília ellen - és ezt a találkozót meg is nyerték 1-0-ra, megszerezve a bronzérmet. A 90 perc egyetlen találatát "természetesen" Lato szerezte, akinek ez volt a hetedik gólja a tornán, és ezzel gólkirály is lett.

1974. június 7.
Lengyelország - Brazília 1-0 (0-0)
München, Olimpiai-stadion, 78 000 néző
v.: Angonese (olasz)
Lengyelország: Tomaszewski - Szymanowski, Gorgon, Zmuda, Musial, Kasperczak (Cmikiewicz, 79.), Deyna, Maszczyk, Lato, Szarmach (Kapka, 73.), Gadocha
Szövetségi kapitány: Górski
Brazília: Leao - Zé Maria, Alfredo, Marinho Peres, Marinho Chagas, Carpegiani, Rivelino, Dirceu, Ademir (Mirandinha, 56.), Jairzinho, Valdomiro
Szövetségi kapitány: Zagalo
gól: Lato (76.).

Négy évvel később, Argentínában már senki sem lepődött meg azon, hogy a lengyel válogatott megnyerte a csoportját az NSZK előtt, a második körben azonban már nem ment olyan jól az együttesnek. A házigazdáktól elszenvedett 2-0-s vereség után a lengyelek a peruiakat ugyan legyőzték 1-0-ra, de a braziloktól ismét vereséget szenvedtek, így aztán nem tudtak bejutni a legjobb négy közé, de azért megint ott voltak a világ élmezőnyében.

Az 1982-es, spanyolországi viadalon pedig ismét alaposan kitett magáért a gárda, amelyben az idő tájt Zbigniew Boniek számított a legnagyobb sztárnak, de a régi nagyok közül ott volt még Lato és Zmuda is. A csoportkörből megint gond nélkül ment tovább a gárda, köszönhetően a Peru elleni 5-1-es diadalnak, majd a második fázisban Belgium 3-0-s legyőzése, majd a Szovjetunió elleni gól nélküli döntetlen azt jelentette, hogy elődöntőt játszhatott a gárda.

Az az Olaszország volt az ellenfél, akivel a csoportmérkőzések során már játszott a csapat, és akkor döntetlent ért el - de másodjára Paolo Rossival nem bírtak a lengyel védők, így a döntő megint álom maradt. A bronzmeccsre azért összekapta magát az együttes, és a kissé tartalékos franciák 3-2-es legyőzésével nyolc év alatt másodszor szerezte meg a harmadik helyet világbajnokságon.

1982. július 10.
Lengyelország - Franciaország 3-2 (2-1)
Alicante, José Rico Pérez stadion, 28 000 néző
vezette: Garrido (portugál)
Lengyelország: Mlynarczyk - Dziuba, Zmuda, Janas, Majewski, Matysik (Wójcicki, 46.), Kupcewicz, Buncol, Lato, Boniek, Szarmach
Szövetségi kapitány: Piechniczek
Franciaország: Castaneda - Amoros, Mahut, Trésor, Janvion (López, 64.), Girard, Larios, Tigana (Six, 82.), Couriol, Soler, Bellone
Szövetségi kapitány: Hidalgo
gól: Szarmach (41.), Majewski (44.), Kupcewicz (46.), illetve Girard (13.), Couriol (73.).

A lengyel együttes még az 1986-as viadalra is kijutott, sőt, a csoportjából is továbblépett, pedig csak a harmadik helyet szerezte meg kvartettjében, de a portugálok 1-0-s legyőzése elég volt ahhoz, hogy bekerüljön a legjobb 16-ba. Ott viszont a brazilok ellen nem tudott jelentős ellenállást kifejteni, a selecao magabiztosan, 4-0-ra győzött - és a lengyeleknek 16 évig kellett várni ahhoz, hogy csapatukat ismét vébén lássák.

Ezt követően ugyanis egészen 2002-ig nem tudott kijutni a világbajnokságra a válogatott, és a legutóbbi viadal előtt is meglepetésnek számított, hogy az együttes kvalifikálta magát. Ázsiában nem is vártak sokat a gárdától, de Emmanuel Olisadebéékének még a minimális elvárásokat is sikerült alulmúlniuk, három vereséggel végeztek az utolsó helyen csoportjukban.

Jacek Bak

A lengyel nemzeti tizenegy csapatkapitánya 1973. március 24-én született Lublinban, és a helyi Motor Lublin volt az első klubja. Alig volt 17 esztendős, amikor már bemutatkozhatott a felnőttek között, az 1989-90-es idényben három találkozón jutott szóhoz. A következő szezonban már több lehetőséget kapott, az 1991-92-es bajnokságban pedig alapember volt, és két gólt is szerzett, aminek köszönhetően átcsábította a Lech Poznan. Új klubjával első idényében bajnok lett, és ennek köszönhetően 1993 februárjában bemutatkozott a nagyválogatottban. Még két éven keresztül játszott a poznani együttesben, majd 1995-ban külföldre igazolt, mégpedig a francia Olympique Lyonba, amely akkoriban még csak erős középcsapatnak számított Franciaországban. Baknak egy idény kellett, amíg tökéletesen beilleszkedett az együttesbe, de az 1996-97-es pontvadászatban már alapember volt a lyoniaknál. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig, a következő szezontól már csak kiegészítő emberként vették számításba, de megbízható játéka miatt egészen 2000 őszéig maradt a keretben. A 2000-200-es idény első fordulójában még pályára lépett, gólt is szerzett, majd 4,3 millió euróért eladták őt az RC Lensnak, ahol további négy idényt töltött el, és menet közben megkapta a francia állampolgárságot is. Ott volt a legutóbbi világbajnokságon, de csak az első, Koreai Köztársaság elleni mérkőzésen szerepelt, mivel a vereség miatt őt tették meg az egyik bűnbaknak. Janas azonban kulcsfigurának tartja, neki adta a csapatkapitányi karszalagot, még azután is, hogy Bak tavaly nyáron a katari Al-Rajjanba szerződött. Általában középhátvédként szerepel, de a védelem minden posztján, sőt, szükség esetén védekező középpályásként is bevethető

Euzebiusz Smolarek

A Smolarek név régóta ismerős a futballrajongók számára, hiszen Wlodzimierz Smolarek a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején tagja volt a lengyel válogatottnak, amelyben összesen 68 alkalommal szerepelt, és az 1982-es világbajnokságon bronzérmet szerzett. Euzebiusz nevű fia 1981. január 9-én született Lódzban, futballozni azonban már Németországban, a Germania Groesbeekben kezdett el, mivel apja az idő tájt az Eintracht Frankfurtban légióskodott. Később a Feyenoord játékosa lett, így fiacskája Hollandiában folytatta a sportág elsajátítását, egészen pontosan az oudekerki Spirit nevű gárdában, de hamarosan a rotterdamiak utánpótlásánál kötött ki. A Feyenoord ifistáival korosztályos bajnoki címet nyert, és már a 2000-2001-es idényben bemutatkozott a felnőttek között, sőt meglehetősen sokszor vetették be, elvégre 25 találkozón játszott, és három gólt is szerzett: az elsőt 2000 decemberében a Fortuna Sittard ellen. A következő idényben valamivel kevesebb lehetőséget kapott, de panaszra nem volt oka, hiszen hazája válogatottjában is debütálhatott, a Feyenoorddal pedig eljutott az UEFA-kupa döntőjébe - azonban pár nappal a finálé előtt doppingvizsgálata pozitív eredményt hozott, így az eltiltás miatt sem a döntőben, sem a világbajnokságon nem léphetett pályára. Egyéves kihagyás után 2003 novemberében tért vissza a pályára, és a 2003-2004-es idényben hét gólt ért el - azonban a következő szezon elején Ruud Gullit alig adott neki játéklehetőséget. Volt rotterdami edzője, Bert van Marwijk csábította Dortmundba, ahol az előző pontvadászat első felében még csak kölcsönben szerepelt, de a BVB a nyáron 750 ezer euróért végleg megvette.

Sebastian Mila

Az új generáció legtehetségesebbnek tartott tagja 1982. július 10-én született Koszalinban, és a helyi Gwardia a nevelőegyesülete. Édesapja, Stefan is futballista volt, igaz, csak amatőr szinten. Mila később megfordult a Baltyk Koszalinban is, majd a Lechia Gdanskba szerződött, ahonnan már kitűnt a tehetségével, meg is hívták a korosztályos válogatottba. 1999-ben az U19-es együttessel ezüstérmet szerzett az Európa-bajnokságon, bár a döntőben nem lépett pályára. Részt vette az 1999-es U17-es világbajnokságon is, de csak egy találkozón szerepelt. 2001 nyarán a 18 éven aluli válogatottal megnyerte az Európa-bajnokságot, abban a csapatban már alapember volt. A legjobbak között a Groclin Grodzisk együttesében mutatkozott be a 2001-2002-es idényben (kilenc mérkőzésen futballozott), a következő pontvadászatban pedig már rendszeresen pályára lépett. A 2003-2004-es bajnokságban különösen jól ment neki a játék, hiszen nyolc gólt ért el, és a nagyválogatottba is meghívót kapott. Az ezt követő idényt is Grodziskban kezdte, de a bajnokság közben az FK Austria Wien kétmillió euróért megvette - így egy szezon alatt két országban is kupagyőztes lett, mert mindkét egyesülete elhódította a kupát. A jelenlegi pontvadászatban azonban kiszorult a bécsi gárda kezdő tizenegyéből, eddig csak 12 bajnokin szerepelt, és két gólt ért el. Rendkívül technikás, ballábas középpályás.

A lengyel válogatott idén eddig két felkészülési mérkőzést játszott, felemás mérleggel: az Egyesült Államoktól 1-0-ra kikapott a gárda, majd idegenben 2-1-re nyert a szintén vb-résztvevő Szaúd-Arábia ellen.

Utóbbi találkozóra nem hivatalos FIFA-meccsnapon került sor, így Pawel Janas szövetségi kapitány két újoncot is avatott, a Legia Warszawa fiatal védője, Marcin Baszczynski, illetve az Apollon Limasszolban légióskodó csatár, Lukasz Sosin debütált a címeres mezben. Utóbbinak jó esélye van arra, hogy a vébén is ott legyen, elvégre a szaúdiak ellen kétszer is betalált, és csatárposzton a Tomasz Frankowski, Maciej Zurawski duó mögé kell egy gólerős kiegészítő ember (persze még Euzebiusz Smolarek is ott van).

A legnagyobb probléma Janas számára a kapuskérdés: a selejtezők második felében a Celtic FC kapusát, Artur Borucot favorizálta Jerzy Dudekkel szemben, mivel utóbbi játékos a Liverpool FC-ben csak kispados, ám Boruc az amerikaiak ellen potyagólt kapott, és többször is bizonytalanul mozdult ki kapujából a beíveléseknél - arról nem is beszélve, hogy kettejük közül Dudek sokkal népszerűbbnek számít Lengyelországban.

A szakvezető még négy mérkőzésen tesztelheti kapusait, május elsején Litvánia ellen lép majd pályára együttese, május 14-én, vagyis már a keret kihirdetése után pedig a Feröer-szigetek lesz az ellenfél. Közvetlenül a vébé előtt még Kolumbia és Horvátország vár a lengyelekre, utóbbi mérkőzésre már Wolfsburgban kerül majd sor.